UlmanVictor - profil

Nem:
Férfi 
Kit keresek:
Nő 
Kor:
90
Ország:
Németország 
Megye:
Nem magyarországi régió 
Társkeresés célja:
Egyéb 
Bemutatkozás:

Kedves Olvasóm!

Hamburgban élő,
erdélyi származású
német állampolgár,
2018. augusztus havában
töltöttem be 94. életévemet.
Koromhoz-, körülményeimhez képest, jól vagyok.

Évente négyszer;
március, június, szeptember és decemberben
utazom két-három hétre Hamburgba.

Hogy ne legyek egyedül,
díjtalan utazási lehetőséget nyújtok
teljes ellátással,
heti száz Euro zsebpénzzel,
egy nemdohányzó,
pozitív életszemléletű,
színvonalasan kommunikáló,
rendezett körülmények között élő,
65 év fölötti szerény hölgynek,

aki szeretne egy kis világot látni,
de anyagilag nem engedheti meg magának.

Akinek élményt jelentene, ha néhány hétre
„Észak Velencéjébe”, Hamburgba vinném,
ahol internetes vendégszoba várja.

(2018. végéig, minden alkalom lefoglalt,
következő alkalmak, 2019. márciustól.)

x

Hamburg 1/3 beépített, 1/3 ápolt zöldövezet és 1/3 víz.

A világon, Hamburgnak van a legtöbb hídja.

Míg Velencének alig 400 hídja van,
Hamburgnak több mint 2.500!

x

> A lélek nem mosható! <

Abszolút korrektséget nyújtok,
amit maradéktalanul én is elvárok.

Csalódásokat megelőzendő kiemelem, hogy
Németországban nem mindenki milliomos, én sem!

Egyszerű ellátást,
kellemes légkört tudok biztosítani,
luxust, pénzdobálást nem!

x

Utazásunk folyamata:

Budapest - Bécs - Hamburg
éjszakai vonattal, hálófülkében.
Visszaút Budapestre, hasonlóan.

x

Magamról röviden:

1924-ben születtem Temesváron.
1951 - 1960 között,
Facsád megye Helyipari és
Közgazdasági Nagyvállalatának főmérnöki,
végül igazgatói tisztségét töltöttem be.

1960 - 1976 között, konzuli útlevéllel Magyarországon,
Budapesten éltem, ahol a Távközlési Kutatóintézet,
tudományos munkatársa voltam.

1976-tól nyugdíjazásomig, kenyeremet a hamburgi
AEG-Telefunken tervezőmérnökeként kerestem.

x

Kiemelem:

Soha semmilyen pártnak tagja, behódolója nem voltam,
mely okból az 1989-es rendszerváltások előtt,
mind Romániában, mind Magyarországon,
zaklatásoknak, retorzióknak voltam kitéve.

Tisztségekre nem pályáztam,
ezekre, akik munkámra igényt tartottak,
minden esetben felkértek.

x

1989-ben, amikor Magyarország,
az akkori NDK állampolgárok számára
kinyitotta a vasfüggönyt,
mely által, az NDK összeomlását,
Németország egyesítését, végül
Kelet-Európa politikai fordulatát vezette be,
megfogadtam, hogy a magyarságnak,
életem végéig, hálás leszek.

Hamburgi székhellyel, megalapítottam a
„Humanitárius Segély, Szervezési Központ”-ot,
mely kizárólag társadalmi munkában tevékenykedik és
kezdettől fogva, eredményesen működik.

A mai napig érvényes jelszavam, hogy
a magyarokat saját hazájukban kell támogatni,
hogy ott élhessenek, és ne hagyják el azt
téves elképzelések alapján Németország,
vagy más nyugati országok felé.

Mindenki a saját hazájában szeretne élni, és boldog lenni.
Ehhez igyekeztem legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint,
erre vállalkozó segítők és adományozók támogatásával,
megteremteni a feltételeket.

Az első, néhányszáz adományozót, a médiák által nyertem meg.
Majd 1990-ben a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, és
Közlekedésügyi Minisztériumát, akik díjtalanul szállítóeszközöket
biztosítottak felbecsülhetetlen mennyiségű segélyszállítmányaimhoz.

A társadalmi munkában végzett tevékenységemet, és annak
eredményességét, az elmúlt huszonkilenc év alatt megjelent
számos újságcikk, elismerő, és köszönőlevél dokumentálja.

Ezek közül, legszebb a Bonni Román Követség elismerő-,
valamint a budapesti Papp Anikó nyugdíjas pedagógus, és
Koszó Gabriella nyugdíjas villamosmérnök köszönőlevele.

x

Egyedül maradtam.

Munkatársaim lemorzsolódtak, kihaltak.
Karitatív tevékenységem szenvedélyemmé vált,
melyet igen nehezemre esik feladni.

Mindig örömömet leltem,
ha valakinek segíthettem,
kedveskedhettem.

Környezetemben, ösztönszerűen
igyekszem kellemes légkört kialakítani.

A több mint negyed évszázadig sikeresen működő
„Humanitárius Segély, Szervezési Központ”-ot,
melyben sok örömömet leltem, koromra való
tekintettel, legnagyobb sajnálatomra,
jövőre, befejezni leszek kénytelen.

Amennyiben érdekli, szívesen postázom, a
„Visszapillantás 1989 – 2018” című kiadványom,
bevezetőlapjának, magyar nyelvű másolatát.

Legszebb öröm, az ajándékozás öröme!

Ulman Victor

Alapadatok
Családi állapot:
Özvegy 
Végzettség:
Felsőfokú végzettség 
Munkahely:
Nyugdíjas vagyok 
Gyermekek:
Van, külön él/élnek 
Dohányzás:
Nem dohányzom 
Megjelenés
Magasság:
180 
Testalkat:
Átlagos 
Milyen társra vágyom?
Min. életkor:
65
Max. életkora:
76
Testalkata:
Nem szempont 
Magassága:
Nem szempont 
Távolság:
Bárhol élhet 
Családi állapota:
Nem szempont 
Iskolázottsága:
Legalább érettségi 
Munkahelye:
Nyugdíjas legyen 
Vallásossága:
A hite nem fontos 
Politika:
Politikai nézeteit tiszteletben tartom 
Dohányzás:
Soha 
Szex:
Nem szempont