Ottília

Üdv, Kutató! 😉 Van benned kíváncsiság, felfedezővágy és egy csipetnyi egészséges vakmerőség? Van bátorságod nemcsak a másikat felfedezni, hanem önmagadat is megmutatni? Ki mered tárni a lényed, hogy befogadd azt, amit ketten teremthetünk? És ha az ismeretlen néha próbára tesz, vajon felébred benned a kitartó felfedező, vagy inkább visszafordulsz? 😉 57 éves vagyok, Pásztón élek. Nem tartozom azok közé, akik mindenáron a figyelem középpontjában szeretnének lenni. Sokkal jobban érdekel, mi zajlik az emberekben, mint az, amit elsőre mutatnak magukból. Szeretek kérdezni, felfedezni, nevetni, és időnként egészen más szemszögből megvizsgálni a világot. A tenger különös vonzerőt gyakorol rám, Olaszországban pedig valahogy mindig otthon érzem magam. Van saját véleményem, önálló életem, és néha bizony makacsul ragaszkodom ahhoz, amit igaznak érzek. De szeretek rácsodálkozni arra is, ha valaki olyasmit mutat meg, amire addig nem gondoltam. Nem szeretnék előre szerepeket osztani, sem elvárások hosszú sorával kezdeni egy ismerkedést. Inkább érdekel, hogy két emberből mit hoz elő egymás társasága. Hétköznapi vagy vagány? Esetleg mindkettő? Te milyennek ismered önmagad? Hiszen valahol mindannyian azt az embert keressük, akivel igazán összeillünk. Van, aki kimondja, van, aki titokban reméli. És te? Vajon felismered, ha rátalálsz? 😉