Susanne

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfelejteni az elfeledhetetlent. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak... és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek - de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szeretetet és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit, csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra ( a végén mégis elment ) DE TÚLÉLTEM. És még most is élek! Az életet nem csak túlélem ...és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd ... ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni. Mert a világ a bátraké és az ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!