Zoltán

Azt gondolom a jobb megértés érdekében írok néhány sort magamról: Építész vagyok és így foglalkozásomból kötelezően is érdekelnek a művészetek, rajongója vagyok a szépségeknek. Viszont a realitások talajáról másokhoz hasonlóan én sem szívesen rugaszkodom el. Abban hiszek amit saját erőmből érek el és ennek megfelelően, anyagi és testi vágyaim is a jelenhez kötődnek. Örök szerelmem az enteriőr, természetes törekvés, hogy közvetlen környezetemben is megteremtsem a szépség, a funkcióit és a kényelem összhangját. Rendszerint sikerrel...és amennyiben nem, sikerül maradéktalanul, se esem kétségbe, villámgyorsan visszavonulok a falusi házamba és odavetem magam a második szerelmemnek az ódon - ósdi bútorok restaurálásának. Bohém ifjúságom elteltével derűsen szemlélem az újat és előkészítem a jövőm. Talán egy régebbi eldobott szerelem volt az oka, hogy az enteriőrök szerelmese lettem. Lefekvés előtt is azok részletei kavarognak képzeletemben. Olykor sorra nyílnak meg a gyönyörűbbnél gyönyörűbb belső terek és bizony azokat a mindenféle elképzelt tereket részeg mámorhoz hasonló állapotomban valóságosnak gondolom és kitöltöm a nagypolgári szalonok kimért, de mégis rapszodikus hangulatot idéző atmoszférájával. A klasszika és az ócska' keverésével szeretem, mert módfelett izgat a modern mellett a régi életre kelése. Amelyek ugyan foszlanak, mállanak, szakadoznak és törnek is már, ám a megvalósítás után új értelmet kap a létezésük. Rendkívül fontosak számomra a nyugodt egységek, az afféle urbánus senki szigetek és ha nyakon öntöm őket egy csipetnyi arisztokrata frivolitással, akkor mi van? Mert ez mindössze az én álmodozásom egy esztétikailag töretlen világból..