roBika

Külsőm: fekete haj, barna szem, kicsit nagy orr, 163 cm, 70 kg, hosszú újjak, széles vállak, van kis hasam, de izmos felsőtestem van, vastag ajkak... és korom: 45 év. Coach, gyógymasszőr és szociális munkás vagyok. Vidám, optimista és mosolygós vagyok. Szeretem az őszinteséget, mivel én is az vagyok. A megbeszélés híve vagyok, ha van valami baj; ez a leghatékonyabb megoldás. Vak férfi vagyok; ezt nem sajnálattal mondom. A világot számomra nem a szem irányítja, hanem az érintés. A bőr rezdülései, a hangod íve, a lélegzeted ritmusa, a szívverésed titkai. Minden, ami másoknak láthatatlan, nekem érzékelhető. Nem nézem a tested – felfedezem. Nem nézek rád – figyellek. Nem látom a szemed – mégis érzem, ha rám nézel. Szeretem a női testet. Nem a magazinok fotószűrős módján – hanem úgy, ahogy valóban van: meleg, illatos, lüktető, élő. Szeretem a női bőr puhaságát, a lélegzet finom változásait, amikor a tenyerem felfedezi a hátad ívét, a vállaid pihenését, a csípőd rugalmasságát... Velem lehetnél úgy nő, ahogy ritkán merhetsz: kíváncsi, érzéki, szabad. Nem akarok minden nőt. Csak azt az egyet, aki nem fél attól, hogy a vakságom új világot nyit meg. Aki nem fél attól, hogy őt nem nézni fogják – hanem megérezni. Aki kíváncsi arra, milyen az, amikor egy férfi nem csak a testedet, hanem a lelked ritmusát is képes olvasni. Szeretem, amikor egy nő meg meri mutatni, milyen, amikor már nem akar tökéletes lenni. Ha mered megismerni, mit jelent vak férfi kezei között feloldódni, ha megérint a gondolat, hogy nem látlak, mégis többet érzékelek belőled, mint, akik csak néznek… akkor válaszolj. Mondd el, mire vágysz. Mi az, amit senkinek nem mertél elmondani. Mi az, amit régóta szeretnél megélni egy férfival – aki nem lát, mégis talán éppen ezért lát igazán.